Egy |
Don't go wasting your emotion, lay all your love on me...!
_____________________________________________________________________
Tudom, hogy idővel az őrületbe kergetlek majd. Tudom, hogy sosem fogsz megunni.
- Tudod, néha idegesítő vagy - suttogja, miközben kisimít az arcomból egy hajtincset.
- Tudom - vigyorgok. - Én mindig az vagyok.
- Vettem észre - nevet ön feledetten.
Fejbe verem a fejemmel. Felülök, ezzel lelökve őt magamról.
- Néha bunkó vagy. Szólhattál volna - makogott.
- Miről? - teszem az ártatlan.
- Hogy fel akarsz ülni - mutat le a földre.
- Így jártál. Bocs - kérek elnézést.
- Jó fej vagy. Meg van bocsátva - húz magához.
- Te meg nem. Akkor jó - vigyorgok és megcsókolom.
Amikor elhúzódom megszólal:
- Ennyire azért ne legyél szemét. Van kedved enni valamit? - néz rám felvont szemöldökkel.
- Nem vagyok szemét. Bármi jöhet - nevetek. - Mindjárt éhen halok!
- Azt jól tennéd. Akkor siessünk! - tanácsolja, mire egy-kettőre feltápászkodunk, és a következő pillanatban már lent is vagyunk a konyhában, és a kenyerekkel bűvészkedünk.
Az emberek általában nem azt mondják, amit valójában gondolnak.
Megjegyzés küldése